Keletkezéséről a következő monda szól: a tatárok közeledésére Magyarürög férfiai hadba vonultak, az öregek, asszonyok, gyerekek elbújtak a Nagy-daindoli-völgybe. Egy Antal nevű remete élt itt, aki pártfogásba vette a hazátlanokat. Két hétig éltek már itt, de nem volt vizük, sokan betegek lettek. Antal könyörgését meghallgatva a völgy déli oldalát bezáró hegy tövében bővizű forrás fakadt. Így megmenekült a nép. Ma is Isten-kútnak nevezik.
Mecsek lexikon: Isten kút: Pécsett a Nagy-Deindol-völgy végződésénél, azzal átellenben (ZO jelzés) a buszmegálló mellett található a szépen kiépített, régóta ismert forrás. 1912-ben épült. Ez volt a Mecsek első védett forrása (1940). Egy lépcsősoron juthatunk az aknás foglaláshoz, melyből egy nagyméretű műanyagcsövön át távozik ki a forrás vize. A forrás tetejét egy dombormű uralja, ahol a megnevezés is olvasható. Az eredeti foglalás egy tőle keletre a bekerített területen, egy aknában található, érdekes módon a régi forrásházon még a vasajtó hely is felismerhető. A forrás mindig nagyon bővizű, ezért korábban a vízellátásban is hasznosították. Vízhozama 30-100 liter/perces értékkel bír. Az alsó triász gipszes és anhidrites rétegekből származó repedésvíz megjelenési helye. A forrás vize csecsemők és terhesek számára már nem iható, mivel a közelben lévő lakó- és mezőgazdasági hasznosítás a vízminőség romlásához vezetett. (Ennek ellenére az ottlakók rendszeresen kannákban hordják. Idősebb emberek állítása szerint 50 éve ezt isszák.)
