Amikor Mohács után a török egész Baranyába befészkelte magát, rátalált egy csapat erre a hegy aljában meglapuló, erdők koszorújában büszkélkedő régi-régi falura is. A csapat vezetője egy gazdag basa volt. Kiválasztotta hát magának a legszebb házat, a legjobb telket. Nem múlt el egy esztendő, olyan portával dicsekedhetett a basa, hogy annak mindenki csodájára járt és a kútja körül a legszebb piros rózsáknak nem is kertje, egész erdeje állt. A basa katonát állított a virágok őrzésére. Egyszer jelenti az őr, hogy éjjel egy szép leány járt a kertbe és ellopta a legszebb bimbókat, de megfogni nem tudta. Másnap két őr vigyázta a kertet, de hiába. Harmadik éjjel már három őrt küldött, elfogták a leányt. Vitték a basához. Nagyon megtetszett neki a gyönyörű magyar leány és mindjárt feleségül vette. De a leány sehogy sem tudott ebbe az asszonysorba belenyugodni. Egy este elhatározta, hogy megszabadul a basától. Kiment a kertbe és csak szedte, szedte a rózsákat. Telehordta velük a basa szobáját. A basa lefeküdt és a virágillattól elkábult. Akkor a leány egy késsel agyonszúrta. Elmenekült és az erdőn át a hegyre futott, ahol magyar katonák gyülekeztek. Másnap a magyar csapat rárontott a törökre. Az őrség elmenekült, csak a halott basa maradt. A katonák úgy döntöttek, hogy nem volt ugyan olyan rossz ember a basa, de hát mégse pihenjen magyar földbe. Jó lesz neki örök nyugalomhelynek a magyar víz is. Beledobták a rózsakert kútjába.
Évek múlva egy bevándorolt falusi ívott a kútból, mindjárt ki is köpte, olyan rossz volt az íze. Ma is így szólnak az öregek, ha egy kút vize rossz ízű, büdös, vagy zavaros: "Na ennek is török íze van!"
Mecsek lexikon:Kővágószőlős (Nyugati-Mecsek, 257 m): a Jakab-hegy déli lejtőpihenőjére települt község. A korai magyar középkortól, a Szent Istváni alapítású pécsi püspökséghez tartozott. A község egyik szembetűnő jellegzetessége a hegyoldalban kitermelt vörös homokkő, amelyet a házak építésében használtak fel. A falu elnevezése a 11. századi szőlőműves és szőlővel, borral adózó szolgáló néptől származik. A kővágó jelzőt a kőbányász és kőfaragó mesterségek nyomán kapta. Ma 1356-an lakják. A falu jellegzetes építménye a plébánia templom és barokk plébániahivatal. A 12. század óta áll a 35 m magas templomtorony, amelyhez 1763 és 1772 között késő barokk stílusú, Sarlós Boldogasszony tiszteletére szentelt templomot építettek. A berendezési tárgyai is műemléki védettséget élveznek. Látnivalói még: Bányászati Múzeum és Helytörténeti kiállítás.
